2017. január 28., szombat

Téli szezon (2017)

Sziasztok! :)

Az idei téli választék kifejezetten sokszínű; akármilyen ízlése van az embernek, szinte biztos, hogy talál egy-két tetszetőset. Ezúttal egy 7+1-es lista készült a szezon legjobbjairól, és a listán szereplő animék mindegyikét élvezem, szóval erre a télre boldog vagyok. Elvégre nincs is szebb, mint késő este ülni a meleg lakásban, animét nézni, és várni, hogy vége legyen a rossz időnek. :D

Az alább felsorolt műveken kívül is vannak még, amik bejöhetnek, a maguk műfajában nem rosszak, de én biztos nem nézném végig. Ilyenek a Chain Chronicle, a Spiritpact, az Akiba's Trip vagy az Onihei.
Továbbá nem kerültek fel a listára azok a folytatások, amikbe bele se néztem, mert nem láttam az első szezonjukat. Ilyenek a KonoSuba 2, a Super Lovers 2, illetve a Chaos;Child.

Szóval, amiket nézni fogok:

+1. Gabriel DropOut


Gabriel White egy aranyos, kedves, intelligens angyal, aki további tudásszerzés céljából leszáll a földre, és beiratkozik iskolába. Csakhogy ennek hatására száznyolcvan fokos fordulatot vesz a személyisége: a korábban szorgalmas, jó szándékú angyalból lusta naplopó lesz - így kezdődik a természetfeletti elemekkel díszített iskolai komédia.
Ha unatkozik az ember, és valami őrültségre vágyik, arra megfelelő. Nem voltak elvárásaim, mikor leültem elé, végül mégis mosolyra húzódott a szám egy-egy vicces jelenet után. Szórakoztatónak bizonyult, bár a történetben nem sok fantáziát látok. Nem biztos, hogy végig fogom nézni, de ha tartja azt a szintet, amit az elején, nem lesz rossz.

7. Fuuka


Haruna Yuu egy középiskolás srác, aki általában csendes, a telefonján viszont örömmel megosztja a világgal élete fontos és nem fontos pillanatait. Egy félreértés folytán megismerkedik Akitsuki Fuukával, akinek az az álma, hogy egy zenekar énekesnője legyen. 
Az első pár rész tele van közhelyekkel, de annyi jó véleményt olvastam a mangáról, hogy biztosan okoz majd meglepetéseket a sztori. Adok neki egy esélyt, aztán majd meglátom.

6. Masamune-kun no Revenge


Masamune Makabe új iskolában kezdi a tanévet; jóképű, népszerű srácként éli életét, és ezt tudja is magáról. Vele egy suliba jár a lány, Adagaki Aki, aki gyerekkorában megalázta, Makabe pedig ezt szeretné megbosszulni. Elhatározza, hogy magába bolondítja a lányt, és összetöri a szívét.
Szórakoztató romantikus komédia, semmi több, de úgy tűnik, a jobbik fajtából.

5. Demi-chan wa Kataritai


Különleges teremtmények, félemberek élnek a társadalomban, egy nyitott, érdeklődő biológiatanár pedig beszélget velük a hétköznapi problémáikról, az életükről. A történet nagyon egyszerű, először azt hittem, kínszenvedés lesz megnézni, végül mégis tetszett: a szereplők aranyosak, a hangulata különleges.

4. Kuzu no Honkai


Awaya Mugi és Yasuraoka Hanabi két reménytelenül szerelmes tizenhét éves. Tudják, hogy szerelmüket nem kaphatják meg, ezért egy érzelmektől mentes testi kapcsolatot alakítanak ki, hogy egymást segítsék a nehéz időkben. 
Ez az a fajta anime, ami vagy jó lesz, vagy nagyon rossz. Az első részek alapján inkább a jó felé tendál, én pedig bízom benne, hogy tényleg az lesz. Egy biztos: nagy adag empátiára van szüksége az embernek ahhoz, hogy megértse a karakterek gondolkodásmódját.

3. Youjo Senki


Egy sikeres japán üzletemberre megharagszik egy magát Istennek nevező különös figura, és visszaküldi a múltba, a második világháborúba. Itt aztán a kislányként újjászületett üzletember, Tanya csatlakozik a hadsereghez, és mint mindenhol, itt is a siker a célja.
A szezon legnagyobb meglepetése. Próba-szerencse alapon néztem bele, és meglepően tetszett. Az első rész után már tudtam, hogy rajta lesz a listán, a második részt követően pedig egyenesen dobogós lett. Remélhetőleg nem rontják el annyira, mint az előző szezon Shuumatsu no Izettáját.

2. Ao no Exorcist 2


A shounen-rajongó korszakomnak már rég vége szakadt, az Ao no Exorcist viszont egy gyöngyszem a műfajban. Vannak benne tipikus klisék, de a szórakoztató történet és a kedvelhető karakterek az egekbe emelik az élvezeti szintjét.
Tehát kiváltképp örülök neki, hogy az Okumura-fivérek és az Igaz Kereszt rend ördögűzői visszatértek - a cselekmény a manga szerint folytatódik, tehát nem ott, ahol az első évad befejeződött. Kis útmutató az időrendről, ha nem követitek a mangát:
1. első évad 1-15 rész
2. manga 15. fejezet
3. második évad

1. Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu 2


Folytatódik Yotarou útja a rakugo művésszé válás felé. Az első szezon a 2016-os év egyik legjobbja: kevés anime van, ami annyira megfog már az elején, hogy még magyar felirat híján is végignézem angolul, de ez olyan volt, és eddig a második évad is hozza a megszokott színvonalat. Érzelmes és nagyon szép, a karakterei pedig egyediek. (Írnom kéne róla egy kritikát, egyetértetek?)

xxx

2017. január 27., péntek

07. Yuri on Ice



Cím: Yuri on ice
Év: 2016
Stúdió: MAPPA
Hossz: 12 rész
Műfaj, téma: sport, dráma, vígjáték, shounen-ai

Ez most egy hosszú bevezető lesz, gondoltam, a kritizálandó anime szellemében leírom, miért csodálom a műkorcsolyásokat (sőt, azokat is, akik képesek órákon keresztül siklani a jégen anélkül, hogy szenvedélyesen megcsókolnák a talajt).

Mikor ötödikes lettem általánosban, tesióra keretein belül elmentünk a közeli korcsolyapályára. Azelőtt sosem voltam jégen, egyedül a befagyott járdán, ahol – mint tudjuk –, minden gyerek szeret csúszkálni, úgyhogy izgatottan vártam az első alkalmat. Videókat néztem interneten, és vastag zokniban, a parkettán gyakoroltam a látottakat.

Persze a valóság megismerése minden gyerek életében fájó pont, akár arról van szó, hogy nem létezik a Mikulás (igenis, létezik), akár arról, hogy a képzelet többnyire téved. 

Jégre lépés után rögtön észrevettem, hogy ez egy kicsit, egy nagyon kicsit csúszósabb, mint vártam. Nem estem kétségbe, eszembe jutott, milyen menő voltam otthon, és hogyan csinálták a profik a videón, és biztosra vettem, hogy a jégkorcsolya technikája mindössze ennyi: menj és csináld! Úgyhogy szép magabiztosan elrugaszkodtam, és úgy megfejeltem a talajt, mint kölyökbálna a tankhajót, mire a srác, aki akkoriban nagyon tetszett – amolyan gyermeki szinten –, és mellékesen igen jól korizott, úgy körberöhögött, ahogy azt illik. 

Az lett a vége, hogy miközben azon gondolkodtam, hány darabra tört a karom, messziről figyeltem a tökéletes profizmussal sikló srácot, és... megtanultam, mi az a plátói szerelem.
(Egyébként a láv sztorinak itt még nincs vége: pár hónappal ezután randiztam a sráccal, természetesen szülői felügyelettel. Elvitt korizni, majd mikor rájött, hogy menthetetlen eset vagyok, otthagyott az anyjával. Nos, abban nem volt profi, hogy hogyan bánjon a lányokkal, bár egy tizenegy évestől érthető. :D)

Történet:

Katsuki Yuuri, Japán egyik profi műkorcsolyása mélypontra kerül egy elbaltázott versenyt követően. Nem tudja eldönteni, mihez kezdjen ezután, de megpróbálja visszaszerezni a sport iránti szeretetét a bálványa, az ötszörös világbajnok Victor Nikiforov egyik programjának előadásával. Azonban három túlbuzgó kislány közreműködésével videó készül róla, egyenesen az internet nagyközönsége számára.

Victor, aki már nem talál igazán kihívást a saját versenyeiben, a felvétel hatására felkeresi Yuurit, és úgy dönt, az edzőjének áll. 

Yuuri elhatározza, hogy Victor segítségével megküzd a saját démonaival, és megkoronázza karrierjét egy elsöprő győzelemmel a Grand Prix verseny döntőjén, azonban a tervét nem hagyja szó nélkül a fiatal orosz versenyző, Yuri Plisetsky sem.

Vélemény:

Szögezzük le, már az elején: nekem ez tetszett, és nem csak a jó pasik miatt. 

Bár kis mennyiségben (na, jó, nagyban is) szeretem a fanservice-t, de ez nem elég ahhoz, hogy megvegyen egy sorozat. Például a Free! srácait imádtam nézni, képgalériám van róluk, maga az anime mégsem jött be.

A YoI cselekménye semmiben sem tér el a megszokott sportanimés történetvezetéstől: egy kis edzés, aztán versenyek versenyek hátán, a nagy döntő után pedig itt a vége. Nem is ezzel tűnik ki a többi közül, mindössze a hangulata és a karakterei okozták, hogy a 2016-os őszi szezon legjobbjának tartom.

Minden főbb karakter érdekes, egyedi, kidolgozott, tehát ha kedvem támadna mindegyikükről részletes leírást készíteni, túl hosszúra nyúlna a bejegyzés. Előfordult, hogy elsőre borzasztó antipatikus volt számomra egy-egy karakter, de egy kis idő után, amint megmutatták az ő szemszögét is, beleláthattam a fejébe, máris megváltozott a helyzet, a sorozat befejeztével nem is tudok olyan szereplőt említeni, akit ne kedvelnék.

Yuuri kapcsán muszáj megemlíteni egy olyan dolgot, ami tapasztalataim szerint viszonylag ritka a sportanimékben: karakterfejlődés. Yuuri eleinte egy kicsit félénk, túlérzékeny srác nulla önbizalommal, és ez lassan elkezd megváltozni, ahogy leküzdi az előtte álló akadályokat és Victorral is közelebb kerülnek egymáshoz.

Victor eleinte egy elérhetetlen istenségnek tűnik – elvégre Yuuri szemszögéből látható az események nagy része, ő pedig úgy néz Victorra először, mint egy csodára –, de a történet előrehaladtával nyilvánvaló, hogy ez nem igaz: nemcsak érzései vannak, de rossz tulajdonságai is, alapvetően vidám személyiség, de amikor kell, komolyra fordítja a szót.

Köztük a szerelmi szál pedig szép, fokozatosan épül, és hiába kerül képbe a szexualitás témaköre többször is, távol áll az alpáritól. Mindenesetre, az átlagos shounen-ai/BL/ahogytetszik-sztorikhoz képest újat mutatott, mert nem csak a műfaj rajongóinak befogadható, a kapcsolat ízlésesen, nem siettetve épül fel.

A harmadik főszereplőnk pedig Yurio, egy céltudatos, magabiztos, gyakran szeszélyes és mogorva karakter, akiből elfogadtam volna többet is, mert látszólag sokrétűbb, mint a megszokott rivális-karaktertípus, aki végül úgyis jóban lesz a főhőssel, és zavart a sok homályos információ vele kapcsolatban. (Majd a második évadban remélhetőleg!)

A mellékszereplők bemutatására is kitértek a készítők, azonban idő szűkében keveset foglalkoztak velük; ez pont az a történet, amit körülbelül 16 részben lehetett volna rendesen kifejteni: a szabvány 12-13 epizód kevésnek bizonyult, a 24-25 viszont túl sok lett volna. 

Ez a gyors tempó hozzájárult ahhoz, hogy egy pillanatra sem ült le a sorozat, de én inkább negatívumként könyvelem el, hogy két fontosabb jelenet között egy szusszanásnyi idő sincs, csak ugrunk eseményről eseményre. 
A lezárás tetszett, pontosan úgy csinálták, ahogy azt kell ilyenkor: nem estem letargiába és nem is hánytam szivárványt, mindemellett felveti azt a bizonyos "mi lesz ezután?" kérdést. (Kritikában nem szeretnék teóriákat gyártani, majd kiderül a második évadból.)

A katarzis elmaradt az utolsó rész után, de ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a 'Yuri on Ice' előadás láttán eszembe jutott a Kistehén Tánczenekar egyik száma, és egészen a végéig fetrengtem a röhögéstől. (Yuri a jégen - Ági az égen párhuzam) A dalszöveg pedig nagyon találó, minden ugrásnál eszembe jutott az a sor, hogy "Elengedte kezéből a reklámszatyrot, lenézett a lába elé, és kirúgta maga alól a földet." Ha még nem láttad az animét, ne hallgasd meg a dalt, a saját érdekedben. :D 

Az én ízlésemnek túl nyálas az opening szövege, de a dallama olyan fülbemászó, hogy gyakran azon kaptam magam, hogy magamban dúdolom. Az ending nem volt extra, egyedül a 10. rész végi különleges kiadás fogott meg, de az nagyon. 

A zenék viszont fantasztikusak, sokféle stílus, alkalomhoz illő betétdalok. Nagyon sokat letöltöttem belőlük, mert nem csak a sorozaton belül élvezhetőek – a korcsolyaversenyeken kiemelt szerepe van a zenéknek, érthető, hogy nagy hangsúlyt fektettek rájuk itt is.

A grafika alapvetően igényes, szép, de néhány koris előadásnál előfordult, hogy szétcsúszott - gondolom, nem volt túl magas a költségvetés, és valljuk be: még a bonyolultabb mozdulatsorokat is általában szépen megjelenítette, úgyhogy panaszra nincs ok. 

Összességében nagyon jó volt, szezonon belül pedig egyenesen kiemelkedő; sok érdekes cím volt ősszel, de nem sikerült mindegyiknek végig fent tartaniuk az érdeklődésem. (Egyébként, ha más őszi szezonos művekről is olvasnátok egy kritikát tőlem, lehet kérni.)

Végítélet:

10/9 – Nagyon ritka a valóságos, bárki számára könnyen befogadható BL-anime, kéne még ilyen. Ha lehet, sok. 

(Megjegyzés: Ha a megszokottnál (2) több képet tettem a bejegyzésbe az animéből, az azt jelenti, egy kicsit fan lettem. De tényleg csak egy kicsit. :D)

2017. január 26., csütörtök

Helyzetjelentés



Sziasztok! :)

Ahogy a modulsávban olvasható, tartottam egy rövid szünetet a blogon, aminek ezúton hivatalosan is vége.

Nem szeretem spamekkel szennyezni az oldalaim, de kikívánkozott belőlem egy apró, pár soros helyzetjelentés, úgyhogy akit nem érdekel a szövegelésem, várjon egy kicsit, hamarosan egy csokorban érkezik több bejegyzés is – még a hétvége folyamán.

Mindig is szétszórt voltam kissé, ami az utóbbi időkben egyre csak fokozódott. Hobbiból problémákat gyártok magamnak, elfajultak a dolgok, és már a környezetem sem nézte jó szemmel a történteket – teljesen érthető, miért. Utólag én is nehezen hiszem el, hogy ép ésszel ugrottam fejest mindenbe, amiből csak rosszul jöhet ki az ember.

Úgyhogy jelenleg próbálom megtalálni, merre áll a fejem, és mivel az írás, a véleménynyilvánítás ebben nagy segítség, ismét itt vagyok, új számítógéppel; el sem hiszem, hogy végre van egy technikai eszközöm, ami nem fagy le minden adandó alkalommal, amikor használatba venném. (Különleges képességem, hogy minden elektromossággal működő dolgot rövid idő alatt tönkre tudok tenni.)

Az AnimeKuckó szempontjából változás nem igazán lesz, továbbra is hétvégente várhatóak bejegyzések, azonban most több is lesz egy csokorban, kárpótlásul a hosszú szünetért. 

Egyébként remélhetőleg nem sokan láttátok, de véletlenül kitettem a napokban egy félkész (inkább negyedkész) bejegyzést, bizonyítékul, mennyire szétszórt vagyok: mikor az ember késő este kavargatja a kávéját, püföli a billentyűzetet, zenét hallgat, próbál nem elaludni, írni, és redoxireakciók egyenleteit rendezni egyszerre, igen könnyen szétforgácsolódik az a bizonyos figyelem.

Szóval ennyi volt a lényegi információkat nélkülöző szövegelés, itt az ideje a lényegre térni.

A hétvégén erre lehet számítani tőlem (ezek a bejegyzések már mind elkészültek az utóbbi két napban, már csak átolvasásra szorulnak):

01. 27. péntek - YoI kritika
01. 28. szombat - 2017 téli szezonajánló
01. 29. vasárnap - Watashitachi no Shiawase na Jikan kritika

És ezen kívül még kismillió félkész írásom van, úgyhogy biztosan nem maradtok olvasnivaló nélkül. :)

xxx

2016. október 26., szerda

Őszi szezon (2016)

Sziasztok! :)

Tudom, tudom, már egy hónapja nem sugároztam életjeleket. Ennek az oka elsősorban a felmerülő technikai problémák mellett a hetek óta tartó, "nem érdekel semmi, csak aludni akarok" hozzáállásom, amire nem vagyok büszke, de hát vannak ilyen időszakok az ember életében. Márpedig én ember vagyok. Elméletileg. :D További érdemi információ, hogy úgy döntöttem, felvállalom magam itten, és ezentúl saját névvel publikálok.

Nos, most, hogy sikeresen letudtam a magyarázkodást (hajaj), bele is vághatnék a bejegyzésbe.

Mivel egy "kellemes" kis betegség miatt rengeteg időm volt mostanában, minden új szezonos animébe belenéztem, ami legalább egy kicsit érdekelt.

Szerintem egy kifejezetten gyenge szezonról van szó, azonban a nyárinál jobb egy fokkal; ott összesen kettő animét találtam, amiket végig tudtam nézni, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy azt a kettőt viszont nagyon élveztem. Ezúttal sikerült összedobnom egy helyes kis 8+1-es toplistát, ami természetesen az én ízlésem szerint lett megválogatva - de azért remélem, nem lesz teljesen haszontalan, és kedvet kaptok valamelyikre általam. (Ha ez megtörténik, feltétlenül írjatok egy kommentet, mert akkor nagyon boldog leszek. És ha boldog vagyok... Nos, izé, az jó dolog. :D)

A listán nem szereplő művek, amik talán okozhatnak még meglepetést:

A Nanbaka egész jól szolgálhat azoknak, akik szeretik az elborult ökörségeket; egész jó véleményeket olvastam róla, azonban számomra erőltetettnek hatott a humora, amihez a látvány giccsparádéja jelentősen hozzájárult. A második rész után úgy döntöttem, inkább dobom, miután sikerült majdnem elaludnom rajta. Másoknak azért lehet szórakoztató. (Gratulálok, Edina, ajánló címen csupa negatívumokat írtál.)
Sokat emlegetik a Keijo!!!(nem tudom, mennyi felkiáltójel kell a végére)-t is, de őszintén szólva, én már a promó videója után úgy döntöttem, inkább kihagyom. Tulajdonképpen az átlagos shouneneket parodizálja ki, miközben felvonultat jónéhány igen tekintélyes idomokkal rendelkező nőszemélyt. Nem tűnik rossznak, de szerintem főleg hímnemű tagoknak készült, ergo nem tartozom a célközönséghez.
További ajánlott még az Occultic;Nine, amibe eleinte csak a pontosvessző miatt kezdtem bele. Érdekes az alapkoncepció, de nem győzött meg annyira, hogy felkerülhessen a listára. Azért adok még egy esélyt neki, lehet, hogy kifejezetten jó lesz a végére.
Illetve nem hagyhatom ki a sorból a Fune wo Amu-t se, aminek igencsak rendkívüli története van, de egyik fansub sem fordítja, a nyelvezete pedig (számomra) túl nehéz ahhoz, hogy angolul nézhessem. Annak ellenére, hogy az anime a szótárkészítésről szól, nem szeretném végigszótárazni a részeket. :D

Szóval, íme azok, amik legalább egy kicsit megnyertek engem az első vagy első néhány résszel:

+1. Shelter


A Shelter egy nemrég megjelent zenés videó, igényes grafikával és gyönyörű történettel. Felesleges volna ennél részletesebben kitérnem a leírására, hiszen egy mindössze hatperces kisvideóról van szó. Nem is szaporítanám tovább a szót; megéri belekukkantani, túl sok időt nem veszít vele az ember.

8. Cheating Craft


Egy olyan világban járunk, ahol az emberek értékét és várható életszínvonalát a vizsgákon elért pontszámai határozzák meg. A diákok egyik fele lázasan tanul, ők a T-típusúak, a többiek pedig inkább a csalást választják, és igen drasztikus, gyakran természetfeletti trükköket alkalmaznak a teszteknél, ők a Cs-típusú tanulók. Mindemellett a diákok egymás ellen is küzdenek, hiszen minél kevesebben mennek át, annál jobb.
Összességében ez egy beteg, de érdekes alaptörténet tucat shounen-fight stílusban tálalva, és azért csak a lista legvégére került, mert nem vagyok biztos benne, hogy meg tudok birkózni tizenkét részen keresztül ezzel az ökörséggel. Az anime próbálja nagyon komolyan venni magát, és talán ettől lesz olyan lehetetlenül komikus hangulata. Szerintem a diákok nagy részét jól el tudja szórakoztatni, elvégre a valós életből vett tapasztalataik folytán igazán átérezhetik a helyzetet. :D
Megjegyzés: "A csalás jogellenes tett! Kérjük, ne utánozzák!"

7. Udon no Kuni no Kiniro Kemari


Egy harmincas éveiben járó férfi, Tawara Souta Tokióban dolgozik, ám időnként hazalátogat a vidéki kis faluba, ahonnan származik. Történetünk elején egy üres lakás várja; édesapja meghalt, és az udonétterem is bezárt, amit vezetett, Souta azonban talál egy kisgyereket (aki nem mellesleg egy tanuki), és úgy dönt, mellette marad.
Nyugis, hangulatos vidéki történet egy kis fantasyval. Én a Barakamon után jöttem rá, hogy odavagyok az ilyen jellegű animékért, és bár az első része még nem győzött meg, a második már nagyon. Summa summarum: kíváncsian várom, mi lesz ebből.

6. Watashi ga Motete Dousunda


Serinuma Kae egy kedves, kissé molett otaku-lány, aki odavan a Boys' Love-alkotásokért. Csakhogy egy nap meghal a kedvenc animekaraktere, és ez akkora sokkot okoz főhősnőnknek, hogy teljesen befordul egy hétre, és csodák csodájára, lefogy. (WTF?) A suli leghelyesebb srácai versengenek a kegyeiért, csakhogy a lány sokkalinkább azt szeretné, ha a fiúk egymással jönnének össze...
Szórakoztató komédia, kifejezetten az a típusú, amit lehetetlen komolyan venni. De nem is kell.

5. Shuumatsu no Izetta


Második világháború, kicsit másképp. 1940 körül járunk, Germania (micsoda átirat!) lerohanna egy kis országot (ami kb Ausztria és Svájc között helyezkedik el), Elystadtot. Elystadt hercegnője, Funé mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza, a helyzet mégis egyre kilátástalanabbnak tűnik, míg az ő oldalára nem áll az utolsó, igazán nagy hatalommal rendelkező boszorkány, Izetta.
Eddig érdekes, és bár eddig még egyik karakter sem lopta be magát a szívembe, azért egész kedvelhetőek. Talán egyetlen dolog szúrja a szemem a sorozattal kapcsolatban: az események politikai hátteréről alig-alig mond el valamit. Remélem, erre is kitér a későbbiekben, és nem csak az lesz agyonhangoztatva, hogy Germania népe a gonosz, és meg kell védeni Elystadtot ellenük.

4. Sangatsu no Lion


Kiriyama Rei egy fiatal shogi-játékos életét nyomon követő slice of life.
Elég döcögősen indult a sorozat, az elején csak annyit tudtunk meg, hogy főhősünk elképzelhetetlenül depressziós, zseni shogi-játékos, és az emberi kapcsolatai kimerülnek ott, hogy jóformán hazajár egy cserfes lányokkal és rengeteg macskával rendelkező házba.
Ennek ellenére valahogy csábít arra, hogy folytassam, kevés anime érte el nálam, hogy már az első részben megkedveljem a karaktereket. Sejtem, hogy nem egy könnyen emészthető mű lesz ebből.

3. Drifters


Harmadik helyezett, dobogós animénk az, amelyik iránt igen kevéssé érdeklődtem eleinte, aztán megnéztem az első részt, és kellemesen csalódtam. Egyszerűen magába szippantott a világa.
A történet eleje az 1600-as évekbe repít vissza; Shimazu Toyohisát, egy híres, japán történelmi személyt láthatunk harcolni egy csatában. Súlyosan megsebesül, és hirtelen egy különös, modern szobában találja magát, ahol kinyílik az egyik ajtó és beszippantja őt. Ezáltal egy olyan világba kerül, ahol hozzá hasonló, különféle korszakokból kiragadott történelmi személyek és elfek, törpék élnek, ráadásul éppen háborús idők kezdődnek.
A történet nagyon érdekes, a karaktergárda pedig egytől egyig elborult elmékből áll. Ajánlom fiúknak, lányoknak, kisállatoknak, cserépedényeknek satöbbi - megéri belenézni, én mondom.

2. Yuri!!! on Ice


Katsuki Yuuri gyermekkora óta jégkorcsolyázik. A siker kapujában állt már, mikor sikerült egy egész idényt módszeresen elbaltáznia, miközben nagy karrierről álmodozott. Történetünk elején leverten hazakullog, és nem tudja, újra jégre merjen-e állni ezek után, azonban váratlanul megjelenik otthonában Victor Nikiforov: az ötszörös világbajnok egy videó hatására megkeresi Yuurit, és az edzőjének áll.
Igen, tudom, így elsőre elég sablonosnak tűnik, de be kell vallanom, az első három rész engem megvett kilóra. Szórakoztató, aranyos, izgalmas, és csak úgy pörögnek az események (talán a túl gyorsan a kelleténél).

1. Natsume Yuujinchou 5


Azt hiszem, ezt nem kell bemutatnom, a shojofanok körében elég népszerű, és bizony van alapja. Ez már az ötödik évad, elég sok rész megjelent már belőle, de érdemes végignézni, ha az embernek van némi felesleges ideje.
Egy árva fiú, Natsume Takashi gyerekkorától kezdve látja a szellemeket (youkai); soha senki nem hitte el neki, mindenhol őrültnek tartották, ezért mostanra belátta, jobb, ha titokban tartja ezt a képességét. Azonban nagymamája, Natsume Reiko is képes volt kapcsolatot teremteni velük, sőt, szinte az egész életét youkai-ok társaságában töltötte. Főhősünk megtalálja a Barátok könyve néven emlegetett, nagy becsben tartott füzetet Reiko dolgai között, és itt kezdődnek a bonyodalmak. Ugyanis rengeteg youkai akarja megszerezni: a füzet birtokosa az uralma alá hajthatja a benne szereplő nevek tulajdonosait.
Az anime sok-sok kis történetet, különféle élethelyzetet bemutat, miközben a főszál is fejlődik, lassan, de biztosan: Natsume az új nevelőszüleinél tartós otthonra lel, emberi barátai is lesznek, és foglalkoznia kell az őt állandóan körülvevő youkai-okkal, köztük társával, Nyanko-senseijel.
Komolyan, nézzetek meg egy részt, nagyon különleges atmoszférája van az egész sorozatnak, nem kérdés, hogy nézem-e. Néha vicces, máskor melankolikus, megható, és előfordul, hogy gondolkodásra késztet. Mindenkinek ajánlom a Natsumét, aki egy abszolút nem átlagos shojot szeretne nézni.

Ti követtek valamit a szezonból? Melyik a kedvencetek? :)

xxx

2016. szeptember 18., vasárnap

Top 10 (+1) opening

Kellemes estét! :)

Ma úgy döntöttem, egy (igen szubjektív) top 10-es listát hozok nektek a kedvenc openingjeimről. Mindegyiknek letöltöttem a zenéjét, és animén kívül is hallgatom őket. 

Ui.: Nem tudom, mit vétettem a blogger ellen, de múlt hét óta nem tudok válaszolni a kommentekre, egyszerűen nem küldi el. Rajta vagyok az ügyön, hogy mihamarabb megoldódjon a probléma. 

10. Another
(Ali Project - Kyoumu Densen)

Ritkán látni (és hallani) olyan openinget, ami úgy igazán ráhangol az animére, átadja a hangulatát mindössze másfél perc alatt. Mind a képi világ, mind a zene és a dalszöveg nagyszerűen passzol a sorozathoz, de én önállóan is szeretem hallgatni ezt a számot. Bűn áttekerni.


9. Barakamon
(Rashisa - Super Beaver)

Ez az opening csak úgy árasztja magából a kellemes, vidéki hangulatot. Egy-két hónapja openingeket nézegettem youtube-on, és már első hallgatásra megtetszett a fülbemászó, vidám zenéje, ezért kedvem támadt megnézni az animét. Megjegyzem, jól tettem, mert nem csak az intró fantasztikus, maga a sorozat is megér egy belenézést. :)


8. Nana
(Anna Tsuchiya - Rose)

Kicsit szomorú, kicsit reményteljes, kicsit rockos, és nem kicsit szép dal ez. Tökéletes felvezetője az animének, ugyanis az imént felsorolt jelzők a sorozatra is jellemzőek. Egyébként Anna Tsuchiya énekli fel (egyik) főhősünk, Nana zenekarának, összes dalát, és mind egytől egyik fantasztikus. 


7. Air
(Lia - Tori no Uta)

Bár az animét annyira nem szerettem, ez a zene már első hallásra hatást gyakorolt rám; szomorkás, melankólikus, és miközben hallgatom, komolyan képes vagyok elhinni, hogy én vagyok a magányos lány az égben. (Komolyan. És nem, nem egy elmegyógyintézetből szöktem meg. :D)


6. Deadman Wonderland
(Fade - One Reason)

Őszintén szólva, az openinget szívesebben néztem, mint magát az animét. :D A látványvilága magával ragadó, kissé véres, veszélyes hatást kelt, a zenéje pedig gyors és kemény, szuper felvezetés egy animéhez. Mi kell még?


5. Mirai Nikki
(Yousei Teikoku - Kuusou Mesorogiwi)

Odavagyok minden zenéért, ami lassan, művészi stílusban kezdődik, majd hirtelen felgyorsul. Kiváló dal, egy nagyon jó animéhez.


4. Noragami
(Hello Sleepwalkers - Goya No Machiawase)

Először nagyon idegesített ez a zene és a dallamtapadás, amit kaptam tőle; a legrosszabb pillanatokban is szólt a fejemben, és csak nem akart leállni, de talán éppen ezért olyan jó. Nem lehet csak úgy meghallgatni és elfelejteni, nekem legalábbis nem sikerült. A dalszövegben pedig van valami lelkesítő, ami legalább három egész percre képes visszahozni az életkedvemet (és ez komolyan nagy szó :D).


3. WataMote
(Konomi Suzuki & Kiba of Akiba - Watashi ga Motenai no wa Dou Kangaete mo Omaera ga Warui)

Bár az animéhez nem illik - elvégre egy ilyen kemény, pörgős szám után valamiféle akciót várna az ember, azért ha elvonatkoztatunk a sorozattól, zseniális opening. Esküszöm, ilyen sokszor még egyetlen japán zene miatt sem nyomkodtam az újrajátszás-gombot. 


2. Natsume Yuujinchou
(Kita Shuuhei - Issei no Koe)

Hangulatos zene, a dalszövege pedig egyenesen gyönyörű, úgy érzem, mintha nekem és rólam szólna. Ezzel pedig megdöntötte a Goya No Machiawase rekordját; három percnél kicsivel tovább tart az az életkedv, amit átad.


1. Elfen Lied
(Kumiko Noma - Lilium)

Óriási kedvenc. Ha még sosem voltál libabőrös zenétől, hallgasd meg ezt. Nehéz jellemezni, talán az egyetlen szó, amivel valamelyest (de közel sem pontosan) le tudom írni, az a művészi. Egy elgondolkodtató animéhez pont egy ilyen gyönyörű opening dukál.


+1. Welcome to the NHK
Puru Puru Pururin

Húha, igazából ez nem opening, vagyis nem teljesen. A Welcome to the NHK-ben egy valóságban nemlétező anime openingje. Esküszöm, zseniális, ha valaki megkérne rá, hogy tanítsam meg szivárványt hányni, én boldogan meghallgattatnám vele ezt a dalt. (Mellesleg youtube-on van belőle tíz órás változat - igazán hatékony agyromboló a cucc. :D)


Remélem, tetszett ez a kis lista. :) Mi a véleményetek a felsorolt openingekről? Nektek melyek a kedvenceitek? :) (Amint sikerül megoldani a problémát, ami miatt nem tudok kommentelni, válaszolni fogok.)

xxx

2016. szeptember 11., vasárnap

06. Shokugeki no Souma

Üdvözletem! :) Mentálisan kikészít a tudat, hogy ismét eltelt egy hétvége, de azért megírtam az újabb kritikámat. Remélem, senkit sem zavar a friss, ropogós, negédesen rózsaszín kinézet, fizikatanulás helyett dizájnolni volt kedvem. :D


Cím: Shokugeki no Souma
Év: 2015
Stúdió: J. C. Staff
Hossz: 24 rész (+ 2. évad)
Műfaj, téma: shounen, vígjáték, ecchi

Mazochizmus. Azt hiszem, így hívják azt, amikor diétázol, és közben Shokugeki no Soumát nézel. Kegyetlen.

Történet:

Yukihira Souma gyerekkora óta besegít a családja éttermében, és az a célja, hogy egyszer felülmúlja édesapját konyhaművészetben.

Csakhogy egyik nap apuci lelép világot látni, fiát pedig bepaterolja egy elit főzősuliba, a Totsuki Akadémiára. Souma eleinte nincs kibékülve a gondolattal, hogy be kell zárniuk a kajáldát, ő pedig átkerül egy iskolába, ahová vérbeli sznobok járnak, de hamar rájön, hogy a Totsuki érdekesebb, mint gondolta.

Hamar szembesül a ténnyel, hogy az új suliban nem magasztalják az egekig főzéstudományát, és nagyon sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy bebizonyítsa, a legjobbak közt a helye.

Mivel főhősünk kissé rosszul szocializálódott, ezért az amúgy sem zökkenőmentes iskolai élete mellé még gyártja is magának a problémákat; az évnyitón kedvesen mosolyogva benyög egy olyan köszönőbeszédet, amivel eléri, hogy a diákok kilencven százaléka meg akarja nyúzni őt élve.

Persze lesznek itt még megpróbáltatások: kollégium (Igyuk le magunkat gyümölcslével!!), kedves lakótárs, aki nem szeret ruhát hordani (Minek az?!), pokoli tábor (Ha büdös sampont használsz, kirúgnak!), és főzőversenyek.

Vélemény:

Kezdjük ott, hogy amint befejeztem az első részt, a fejemet fogva gondolkodtam azon, hogy tízes skálán mennyire beteg ez az anime. Eleinte megállapodtam magammal egy erős kilencesben, de ahogy lassacskán megszoktam a hangulatát, már nem tűnt akkora ökörségnek a cucc.

Végül csak néztem, bárminemű gondolkodás nélkül, és néha felröhögtem az abszurd humoron, ami főleg helyzetkomikumra, illetve a karakterek szélsőséges tulajdonságaira épít.

A sorozat célja a szórakoztatás, semmi több. Ezt mormoltam magamban, amikor egyetlen epizód alatt már a sokadik fedetlen női mell jelent meg a képernyőn teljesen indokalatlanul.

Kedves Edina, talán nem ártott volna megnézni az anime műfaji besorolását, mielőtt nekilátsz! Ez bizony egy ecchi, természetes, hogy amint lehet, a képedbe tolnak egy szexi nőt, az utasítással: dőlj hátra és élvezd!

Na, jó, nem kell félni, az anime nem tartalmaz pornográf jeleneteket, egyszerűen csak különleges hangsúlyt fektettek a készítők arra, hogy férfi nézőik kiválóan szórakozhassanak.

Tehát vannak itt sulis életképek, gasztronómiai versenyek, szép lányok. És még? Húha, tulajdonképpen mind a huszonnégy epizód az imént felsorolt három mozzanatból tevődik össze.

Őszintén szólva, én annyira értek a konyhához, mint az ütvefúró működési elvéhez (vagy még annyira se), ezért a hosszas eszmefuttatások a receptekről, a fűszerezésről, a sütésről, az ízekről, eléggé untattak. (Pontosan ezekre az esetekre találták fel jó barátomat, a tekerőgombot.)

Szóval jó sokáig képtelen voltam zöldágra vergődni vele, mert a történetet nem tartottam valami érdekfeszítőnek, a szép lányok és ételek nem kötöttek le, mégis néztem tovább, és nem volt rossz. Egyszerűen érdekelt, mi sül ki belőle, a humora pedig határozottan jó, ha elég fáradtan nézi az ember. (Mi sül ki belőle? Hehehe, imádom a szóvicceket.)

A karakterek kedvelhetőek, de egyiket sem ismerjük meg túl mélyen, csak éppen annyira, amennyire szükséges a cselekmény megértéséhez.

Souma tehetséges, és ezt tudja is magáról; kicsit nagyképű, állandóan meg akarja mutatni tudását a nagyközönségnek, és néha kicsit ostoba ember benyomását kelti.

Megumi viszont teljesen más tészta. (Más tészta. Igen, imádok borzasztó szóvicceket beleszőni az írásaimba.) Bizonytalan magában és tulajdonképpen mindenben, folyton ájuldozik, aggódik, izgul.

További fontos szereplőink még Erina, az önelégült, tehetős családból származó zseni lány, akiért mindenki odavan (meg vissza), Ikumi, illetve Souma koleszos haverjai, akikről nem sokat tudunk meg.

És ezennel eljött az összegzés ideje.

A Totsuki Akadémia örökérvényű szabályai:

1. Női karaktereink igen dús keblekkel rendelkeznek, és ezt előszeretettel mutogatják.
2. Mindegyik szereplőnket megfűszerezték egy kis őrültséggel.
3. Minden konfliktus a főzés köré összpontosul.
4. Mindezt igényes grafikával tálalva tolják a nagyközönség orra elé.

Kedvcsináló idézetek:

"Főzőiskola? Miért kell pont egy ilyen iskolába járnom? Marhaság azért fizetni, hogy megtanítsanak főzni."

"Ha pánikolsz a konyhában, gondold át a helyzetet. Képzeld el az összes feladatot, hogy megcsinálod, és tedd a dolgod az elejétől."

Végítélet:

10/7 - A maga műfajában nem rossz anime, be tudom bizonyítani: nem szeretem az ecchit és nem érdeklődöm a konyhaművészet iránt, mégis szórakoztatónak éreztem, bár az én elvárásaimnak kicsit kevés volt. Úgy vagyok vele, hogy az első évad nekem éppen elég ebből a történetből, de ha nem találok semmi jobbat, a másodikat is elkezdem.

2016. szeptember 4., vasárnap

05. ReLife


Cím: ReLife
Stúdió: TMS Entertainment
Év: 2016
Hossz: 13 rész
Műfaj, téma: slice of life, vígjáték, romantikus

Azt hitted, egy animés blogon nem lehet "Back to school" bejegyzés? Te kis naiv. :D Íme, egy anime, ami pont témába vág, és talán segít visszazökkeni az iskolai környezetbe az érintetteknek. 

Történet:

Kaizaki Arata huszonhét éves, szingli, főállású naplopó, és kedvenc időtöltése tétlenkedni, sörözni, tévézni. Persze szeretne változtatni ezen, de az állásinterjúkon állandóan elhasal, a barátainak pedig azt hazudja, keményen dolgozik.

Egyik este éppen részegen támolyog, miközben az édesanyja felhívja a nagy hírrel: "Fiam, jövő hónaptól nem küldünk pénzt, ideje a saját lábadra állnod!" Mondanom sem kell, hogy az egyébként is rosszabb pillanatait élő Kaizakit mélyen kétségbeejti ez az információ.

Bosszankodás közben viszont megszólítja egy fura, öltönyös figura: közvetlen, kísértetiesen vigyorog, és le tudna vizsgázni főhősünk élettörténetéből. Ő Yoake Ryo, a ReLife cég egyik ügyféltámogatója, és az a dolga, hogy felügyelje a kísérleteket, melyek lényege, hogy valamennyi szerencsétlen, munkanélküli, társadalomból kivált emberszabásút (egy fiatalító gyógyszerrel) visszaküldenek középiskolába, segítenek nekik visszatalálni a normális életbe.

Kaizaki eleinte nincs elragadtatva az ötlettől, hogy ő egy évig suliba fog járni, de mivel időközben fedezik a létfenntartási szükségleteit, hamar beadja a derekát.

De ezután sem megy minden olyan könnyen. Belépve az iskolába, megkapja az első arcon csapásokat: úgy érzi, nem tartozik oda, a matematika számára kínai, újdonsült osztályfőnöke pedig fiatalabb nála. Ezentúl pedig nincs más dolga, mint túlélni...

Persze a botlásainak köszönhetően barátokat szerez, megismerkedik az új osztálytársaival, fokozatosan kirajzolódik előttünk a múltja, az aggályai, és kerül egy kis romantika is az alapvetően komédiának készült animébe.

Vélemény:

Az alapkoncepció érdekes, kihozhattak volna belőle tudományos fantasztikumot, mélylélektani alkotást, vagy egy középsikolai keretek között zajló vígjátékot.

Az alkotók egyértelműen a harmadik lehetőség mellé tették le a voksukat, és véleményem szerint jó döntés volt. Persze beleszőttek egy kis lélektant, mert egy efféle alapszituációhoz elengedhetetlen, de a kísérlet tudományos hátteréről egy fél szót sem mondanak.

Igen, kifejlesztettek egy drogot, amivel embereket képesek visszafiatalítani, mindemellett képesek kitörölni a tesztalanyok osztálytársainak emlékeit, de ezt mégis hogyan? Egyáltalán miért jótékonykodásra használnak egy olyan gyógyszert, amivel milliókat lehetne kaszálni a szépségiparban? Semmi bajom a fantáziaelemekkel, ha legalább megpróbálnak némi kezdetleges magyarázatot adni a jelenségekre, azonban itt teljesen elhanyagolták ezt a tényezőt.

Helyette viszont a karakterekre helyezték a hangsúlyt, és bevallom, ez nagy erőssége az animének. Kaizaki barátságos, nagyon figyel a környezetére, ezért néha úgy viselkedik, mint egy öregember, aki a fiatalokat tanítja életre. :D Elég hamar sikerül beilleszkednie, és bár nehezen vetkőzi le az előéletéből származó aggályait, fokozatosan fejlődik a karaktere. Ezzel szemben Hishiro egy zárkózott, magának való lány, az osztály legjobb tanulója, és kétségbeesetten próbál barátokat szerezni, eleinte nem sok sikerrel.

Ők a főszereplőink, de hangsúlyos karakterek még Oga, az optimista, kissé naiv és tapasztalatlan srác, illetve Kariu, az én személyes kedvencem; irigy, (túl)érzékeny, maximalista, és kicsit önző is, mégis nagyon szerethető, mert igen közelről bemutatják, hogy mit érez, és mit miért csinál. Az ő versengési mániájából származó bonyodalmak hatására döbben rá Kaizaki, hogy valójában már középiskolában megjelennek azok a dolgok, amiket annyira utált a munkahelyén.

Alapvetően vígjáték, de elvétve tartalmaz kissé komolyabb, elgondolkodtatóbb pillanatokat is, azonban még pont nem abban a mennyiségben, hogy az kizökkentsen a maga komikus hangulatából.

A történet érdekes (bár vannak hibái), a karakterek kidolgozottak, a humora nagyon jó.

És akkor mi van a megvalósítással?

A grafikára nincs panasz, eléri a 2016-os animéktől elvárhatő minőséget, a seiyuu-gárda kiváló, a zenék viszont nem jók. Az openinggel meg az endingekkel nem volt bajom, de azok az erőltetett zongoraművek, amiket OST-nak (Original Soundtrack) neveznek, néha sikeresen meggyilkolják az anime hangulatát.

Kedvcsináló idézetek:

"Ez azt jelenti, hogy legálisan barátkozhatok középiskolás lányokkal? Kezdek izgatott lenni."

"Én megpróbáltam! De nem tudtam nyerni. Ráadásul még csak nem is tekintenek rám riválisként! (...) Én igyekszem, igyekszem, igyekszem... Igyekszem, de a semmiért. Semmi értelme."

"Feladtad? Szerinted csak úgy kerekedhetsz rajta felül, ha ártasz neki?"

"Nagyon fényesek, szépek és izgalmasak, de ahogy eltűnnek, kissé magányosnak érzem magam."

Végítélet:

10/8 - Nekem nagyon bejött, alig várom a második évadot. Az a fajta anime, amit csak nézni kell, röhögni egyet, két-három részenként pedig gondolkodni (bár nem erre van kihegyezve a mű). A maga műfajában viszont kiemelkedő alkotás.